Egészségügy kategória történetei
   2016.06.30.
Egészségügyben dolgozom, csoportvezetőként. Több esetben kaptam már újonc betanulót magam mellé/alá, és ilyenkor kíméletlenül ki is használom a szerencsétleneket :D
Ez is egy ilyen eset lesz.
Történetesen van nálunk egy olyan telefon, amit a többi nem jelez ki, hogy honnan jött a hívás.
Tárcsáztam, meg se vártam, hogy beleszóljanak, már mondtam is a magamét : - Na, lécci hozz nekem egy kávét, de egyik lábad itt, a másik meg ott legyen.
- Szerintem rossz helyre telefonálsz.
- Miért, kivel beszélek?
- Az osztályvezetővel.
- És tudod hogy én ki vagyok?
Kis megszeppentség a vonal túloldalán, majd a válasz : - Nem.
- Huh, ezt a mázlit....
És lecsaptam a telefont.
Volt belőle egy kisebb botrány, lapítottam rendesen, alig bírtam megállni, hogy ne vigyorogjak, mikor előkerült a téma :D
   2015.10.20.
Orvos barátom mesélte, hogy egy idős vidéki nénit behívtak tüdő röntgenre. Levetkőzött félmeztelenre és beállt a gépbe, majd rácsukták az ajtót és szóltak, hogy vegye a szájába a láncot, nehogy belelógjon a nyaklánc képe a felvételbe zavaró és el is takarhat valamit. Ahogy kész voltak, a néni felöltözött, kiment, majd elküldték a filmet előhívásra. Ahogy megkapták előhívás után, nézik a felvételt, nincs rajta semmi! Teljesen értetlenül álltak a dolog előtt, gondolták, hátha a negatív volt rossz, esetleg valami más technikai hiba történt, lényeg ami lényeg, meg kell ismételni a felvételt. Szóltak a néninek is. Néni be, vetkőzés, beállás, láncot szájba, röntgen, kész. Előhívás után nézik, megint semmi. Senki sem értette mi történhetett. Ilyen nincs. Újabb ismétlés, néni be, vetkőzés, beállás, ám az egyik orvos közben figyelte a nénit, nehogy rosszul álljon a gépben. Ajtó rá, vegye a szájába a láncot.... És ekkor kiderült a hiba. A néni szépen lehajolt és ráharapott az oldalsó biztonsági láncra.
   2015.10.09.
Kolléganőmnek azt mondtam, hogy elfogyott egy bizonyos dolog. Húztam vele az agyát egy darabig, mikor is fölkelt, hogy majd ő elmegy, és hoz, de előtte még megkérdezte : Komolyan?
Mire én : Dehogy, csak szopatlak.
Jött is rögtön a válasz : Azt azért észrevenném.
   2015.09.19.
Ebben a történetemben nem a betegek lesznek a főszereplők, hanem mi magunk a mentésben résztvevők.
Sokan megkérdezhetnék mi késztetett arra, hogy erről a témáról írjak! Ezt nem lehet megmagyarázni, erre a kérdésre a választ csak azok tudják akik nap mint nap emberi tragédiák szemtanúi, tűzoltók, mentősök, rendőrök. Ők tudják miről beszélek! A média nagyon sokszor egyszerűen elfelejtkezik ezekről az emberekről, akik arra tették fel az egész életüket, hogy a nap 24 órájában másokon segítsenek.
Ezeknek az embereknek a hétköznapjairól a lakosság, szinte semmit nem tud. A média pedig olyan celebeket sztárol, akik életükben egy fűszálat se tettek arrébb a köz érdekében! Tudom, hogy írásom csak egy csepp a tengerben, de biztos ismerik Teréz anyának ezt a mondását…..
Megpróbálom leírni mi játszódik le egy kivonulás alkalmával, mert ugye mi se vagyunk kőből, mi is érző emberi lények vagyunk. Erre most jó példa volt a Kisvárdánál történt baleset, ahol két kisgyerek maradt árván. Személyesen nem vonultam a balesethez, de közvetlen bajtársaim közül többen részt vettek a mentésben! Tudom mit éreztek, sokszor voltam már én is hasonló szituációban. A riasztást követően az adrenalinszint ugrásszerűen megnő. A baleset helyszínére érkezésig őrjítő lassúsággal telnek a percek, igyekszünk különböző szituációkat felvázolni magunkban, de ez soha nem jön be, minden baleset más és más. A tragédiák helyszínén rendszerint sok bámészkodót találunk, de csak bámészkodnak, a kíváncsiságuk hajtja őket. Szakszerű elsősegélynyújtóval csak nagyon ritkán találkozunk. Egyedül a tűzoltó bajtársakra számíthatunk, ők azok az emberek akik kimagasló felkészültségükről tettek már nagyon sokszor tanúbizonyságot. Visszatérve a balesetre mint már említettem egy 4 és egy 10 éves gyerek maradt árván .A 4 éves gyerek még nem tudja felfogni a történteket, de a 10 éves már igen. Néztek már egy ilyen gyerek szemébe?! Nincs a világon olyan toll, nincsenek olyan szavak amikkel leírhatók amit látunk egy ilyen gyermeki szemben. A mentésben résztvevők is többnyire családos emberek, gyerekeik vannak, szívszorító egy érzés elhihetik. Ennek a két árvának pedig valakinek meg kell mondani, hogy őket már senki nem fogja hazavárni, édesapja, és édesanyja a 4-es főút hideg aszfaltján fekszik fekete fóliával letakarva. Egyszerűen őrület amit nagyon sokszor látunk, átélünk. Méltatlanul el lehet felejtkezni rólunk, de számomra akkor is a mentősök, tűzoltók, rendőrök a világ legnagyszerűbb emberei!
   2015.09.19.
Nővérnek tanultam, és ugye nekünk elő van írva a kötelező szakmai gyakorlat, és én ezt a megyei kórházban töltöttem el. Nagyon rendesek voltak a dolgozók velem, elmagyaráztak mindent.

Reggeli eligazítás volt, hogy ma ki fog hazamenni melyik kórteremből. Mondtál, hogy az idős betegeket csak tolószékben. Mentem az egyik terembe, ahol láttam egy bácsikát, aki a tolószékben ült, és fogott egy táskát a kezébe. Nem is figyeltem semmire, toltam a bácsit le az ajtóhoz. Addig nem is beszéltünk.

Lent, mikor az ajtónál voltunk, akkor érdeklődtem meg a bácsitól, hogy a felesége, vagy a gyermekei jönnek-e érte?

Azt mondja, hogy ő a feleségéért jött, aki épp a kórteremben öltözött...
   2015.09.17.
Voltunk egy fesztiválon ahol volt nagyon sok színes üdítő volt. Amiből mi persze mindegyiket ki próbáltuk. 5 perccel később beleestem egy szilánkba szóval mehetünk a klinikára ahol majd összevarrják. Oda értünk és ott le volt zárva a folyosó. Megoldottuk. Vártunk a rendelőbe amikor be engedtek ott adtak egy érzéstelenítőt és elkísért a nővér minket abba szobába ahol majd összevarrják. És akkor már nem is fájt a lábam mivel nem is éreztem. És mint mondtam le volt zárva a folyosó szóval át kellet menni a sürgősségi osztályon( tudni illik hogy nagyon undorodom a nyílt töréstől meg az ilyenektől ) na ott olyanok voltak és ahogy láttam felfordult a gyomrom és küzdöttem magammal hogy ne hányjam el magam és egyszer csak BUMM el hánytam magam. Pont a nővért. És a fehér kis ruhából színes mintás ruha lett. A haverjaim a földön feküdtek a nevetéstől amitől én is elkezdtem nevetni és közbe azt próbáltam kinyögni hogy; Bocsánat. Fél óra múlva amikor jöttünk ki a kórházból az egyik haverom picit furcsán járt amikor megkérdezem mi a baja csak annyit válaszolt hogy : Besz*rtam
Amitől mi megint elkezdtünk röhögni
Ez volt az eddigi legviccesebb sérülésem.
   2015.09.17.
11-éve, kerékpározás (hegymenet télen) közben balesetet szenvedtem, egy elszakadt fékbowden miatt......a bal térdem össze vissza repedt, és sérvem is lett. Orvosi rendelő, diagnosztizálás...sérv műtét javasolt, a doki nyugtatgat hogy rutin műtét ébren is lehetek közben.
Másnap reggel, kórház, még egy vizsgálat a műtét előtt, a doki markolássza a golyóimat és kérdezget:
- Montenbájkozunk?
- Igen.
- Nem fogunk.
- Miért?
- Ezzel a térddel+ ilyen szakadással......
- Komolyan?
- Igen. Ja, és a futást is felejtsem el, egy időre.....
Barátnőm van-e?
- Van. (Bár, abból ahogyan a golyóimat meg a hasamat taperolta, kezdtem attól tartani, hogy ő akar az lenni ).
- Hanyagoljam a ****et egy ideig.
- Basszus! még el sem kezdtem. (16-éves voltam).

Műtét előtt kaptam két bátorító szurit, minek a hatására mérhetetlen bódultság fogott el. Vigyorogva vetkőztem le, egy bálnatestű nővérnek, hogy az megborotválhasson szárazon odalent, és amikor megláttam férfiasságom kincsének új, félig borotvált frizuráját, olyan röhögés tört ki belőlem, hogy leültem a hideg csempe padlóra. A nővér érthetetlenül nézett és megkérdezte, mi olyan vicces?
- Hát a félarcú mamut... - válaszoltam neki, lihegve.

Felmásztam a műtő asztalra és ekkor a bálna lekötözött. Most én néztem úrthetetlenűl, kérdem hogy minek ez? fél hogy kiszökök és rémiztgetni fogom az embereket a megalázott ormányossal?

Műtét közben ébren voltam, és elmeséltem ezt az orvosoknak is, mire az egyik dokiból, vúlkánszerűen robbant ki a röhögés és odaszólt atöbbinek hogy: Altattuk volna el a picsába, mert nem merem össze varrni... én már ekkor nem röhögtem.

Műtét után betoltak egy metángáz kamrába, ahol hasonló sorsú kollégák feküdtek, és görcsösen nyögtek meg fingtak egész ott tartózkodásom alatt..... a többi nem érdekes.
   2015.09.14.
Barátnőm elment orvoshoz, mert hasi fájdalmai voltak. Azt hiszem csak a háziorvoshoz ment, és nála ugye nincs se röntgen, se ultrahang. Marad a hagyományos kézzel nyomkodós technika. Felfeküdt az asztalra, a doki elkezdte nyomkodni a hasát.

- Itt fáj-e ha megnyomom?
- Nem
-Jó, máj rendben.
- És ha itt nyomom, akkor érez-e valamit?
- Nem, semmi.
- Rendben, és ha itt nyomom?
- Ott picit fáj... :-/
- Rendben, akkor itt ha erősebben megnyomom? *rotty*

Barátnőm odaküldött egy egész Európa-térképet a vizsgálóasztalra... Azt mondja, a doki próbált viccelni, meg könnyíteni a szituáción(miután barátnőm már könnyített magán...), mondta az asszisztensnek, hogy "Írjuk, renyhe bélmozgás.... látszólag rendben most már."

Azt mondja fogalma sincs, hogy hogyan hagyta el az orvosi szobát....
   2015.09.01.
Faterom kórházban volt, műtötték. Műtét után kissé még mámoros hangulatban az altatótól beszélt össze vissza. Egyszer csak megjelent a nővér is.
- Na, hogy vagyunk, hogy Papp úr?
- Én nem tudom, hogy a nővérke hogy van, de én kurva szarul…

Mindenki sírt a nevetéstől, apum nem igazán értette a helyzetet.:)
   2015.09.01.
Karácsony előtt műtötték a térdem, mert volt egy húzósabb sportsérülésem. Aki már volt ilyen előtt, az tudja, hogy ruhaneműket le. A műtőben nem viselhetsz nagyon semmit. Én nem értettem, hogy a pólót nekem miért kell levenni, mikor a térdemet fogják kaszabolni, de végül levettem. Az még oké volt, hogy a műtő előtt fél órát feküdtem az ágyon meztelenül, egy kis takaróval letakarva, mert nem volt altatóorvos, de még a műtős srác is, amikor átrakott a műtőasztalra, elkezdett viccelődni, hogy milyen vicces, ahogy takargatják a mellüket a lányok, mint most én. Pedig ő aztán már nagyon sokat látott. Emellett pedig mikor bejöttek a nővérek, érdeklődtek, hogy minek vettem le a pólóm, mikor úgy is csak a térdem műtik…

Kövess minket Facebookon!

Keresés

Hirdetés