Egyéb kategória történetei
   Egyéb
   2015.09.09.
Körülbelül 10 éve történt az eset. Egy szokványos osztálykirándulásnak indult az egész, Sümegi várat látogattuk meg, körbejártuk stb ahogy szokás. Ott egy bográcsozás tetőzte a napot majd lassan indultunk hazafelé. Mikor lefelé sétáltunk a buszhoz már akkor sejtettem, hogy eléggé el kellene mennem meglátogatni valamiféle illemhelyiséget, de mivel már fél úton voltunk a buszhoz nem akartam, hogy 15-en arra várjanak, hogy én az egyik bokorban hát hogy is fogalmazzak, könnyítek magamon, így hát inkább nem szóltam. A buszhoz érkezvén az volt már csak a vágyam, hogy induljunk és mielőbb érjek haza. Életem leghosszabb 60km-es buszozása az idő nem hogy megállt hanem már inkább visszafelé pörgött. A busz a faluban tőlünk a legtávolabbi ponton tett ki /még jó hogy...-.-/ így hát egy gyors köszönés és sprint. Az első utcát végigfutottam utána meg kellett állnom mert ha még egy nagyot lépek besz*rok. Így hát összeszorított farpofákkal sétáltam végig a kb 1 km-t. Az utolsó előtti utcánál jártam /mind a két oldalról zsákutca ;)/ és hát a kibírhatatlan kényszer hatására muszáj volt ott a falu közepén az utcán, az út szélére kihelyezni az aznapi termést. Minő megkönnyebbülés volt az a 20mp. Onnan gyorsan haza tusolás stb mert ugye se wc-papír se zsepi nem volt és hát csak örültem hogy túl lettem rajta. Másnap sétálok az iskolába édesanyám pedig dolgozni az út ugyan arra visz, az út mellett látom a tetemes mennyiségű bélterméket amit tegnap ott hagytam és épp egy bogársereg lakmározik belőle sétálunk édesanyám pedig megszólal: -A bunkó emberek máshova is vihetnék sz*ratni a kutyájukat nem ide az út mellé!! /Gondolom mondanom sem kell hogy nem árultam el, hogy az bizony nemes testem hozadéka ;)!
   Egyéb
   2015.09.09.
Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is sokat értettek belőle. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta megtekinteni a Tu-154 kezelőszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró függönyt, és megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra.
- Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki Sanyi bácsi.
- Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte a hölgy, és távozni
akart.
- Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi értelme. Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen körül.
A nőnek leesett az ejtőernyős papírtantusz, belépett, majd nézegetni kezdte a navigátor munkahelyét és a műszerfalon a számtalan mutatót, műszert.
- És ez, ezt hogy figyelik mind? - kérdezte értetlenül.
- Ááá, nem figyeljük. Igazából ezek nem is műszerek, csak egy tapéta az üveg mögött. Látja, nem is mozdulnak a mutatók.
- Óóó, értem. Érthető, hiszen ennyi műszerre nem is lehet figyelni.
A nő ezek után az ablakon nézegetett kifelé. Odakint, mélyen alattunk, zárt felhőtakaró, s úgy nézett ki, mintha állnának. Sanyi bácsi meg is kérdezte:
- Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk?
- Őőő, igen, pont erre gondoltam.
- Hát olyan - ránézett az órájára - nyolc, nyolc és fél perce.
- Micsoda? - csattant fel a kapitány - Nyolc perce vesztegelünk itt? Hát
ezért állítottak meg? - előrehajolt, jobbra-balra nézett, mintha keresne
valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom!
- Kik nincsenek sehol?
- Megállított minket a légi irányítás, mert keresztben áthalad egy másik
gép, de az meg késik.
A droid arca felderült:
- Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni!
Azzal kirohant a pilótafülkéből, és ujjongva mesélte a többi utasnak, hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a pillanatban a jobb oldali ülésekről felpattantak az emberek, és tódultak a kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nagy tülekedés lett. A kapitány erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a mikrofonba:
- Emberek, mit művelnek? Felborulunk!
Erre a droidok egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre.
   Egyéb
   2015.09.07.
Ez az eset egy osztálykiránduláson történt. Elég jó élmény volt, meglátogattunk egy tudományos, interaktív kiállítást. Körülbelül ezzel telt el a nap nagy része. Az utolsó program pedig az volt, hogy elmentünk plázába körülnézni, meg ilyenek. Elöször elmentünk enni, mert a hosszú nap után mindenki éhes volt. Valaki a kínainál evett, valaki a hamburgeresnél, stb. Én az utóbbinál, szóval jó nagy adag hamburger menüt kértem, nagy kólával. Hát a hamburgert befaltam már csak marad a kóla maradt. Úgy döntöttünk a haverokkal, hogy körbenézünk az elektronikai részlegen, de nekem még maradt a kóla, amivel nem nagyon engedtek volna be. Szóval olyan rekord gyorsan megittam (a kóla szinte teli volt), mint az alkesz a feleseket. Persze ilyenkor gondolod miért nem ittam meg lassan, őszintén én sem tudom miért ittam meg gyorsan, de akkor már mindegy volt. Elhülyéskedtük a maradandó időt, aztán kellett menni a buszhoz ami hazaviszi az osztályt. Minden oké volt, de útközben k*rvára elkezdett fájni a hasam. Gondolom a hirtelen sok kóla miatt. Nem lehetett volna még a plázában rám jönnie a hasfájásnak? Inkább a buszon. Az út hazafelé több mint egy óra volt. Azalatt már a sz@rás is kerülgetett. Finganom is kellett volna, de nem akartam, mert az osztály előtt rohadtul kellemetlen lett volna. Főleg az egy kisbusz volt. Jajj, de jó volt az, hogy mindenki hülyéskedett én meg kellemetlenül, fura tekintettel ültem ott csöndben. Na, de szenvedésnek meglett az ára, megérkeztünk az iskolához. Azon nyomban leszálltam a buszról, gyorsan elköszöntem és úgy haza sprinteltem. Közben az alsógatyámból akkora durrogások jöttek. Szerencsére alig voltak az utcákon. Mivel közel lakok az iskolához, hamar haza értem. És akkor elfoglaltam a trónomat és megtörtént a csoda. Szerencsére kibírtam hazáig. :)
   Egyéb
   2015.09.07.
Egyszer egy szomorú napon... Na jó, nem is volt szomorú, csak besz@rtam. Az egész úgy indult hogy haverom rám írt hogy menjek át mert megszerezte psre a legújabb Fifát, aztán elkenjük neki. Oké, én annyira megörültem hogy gyorsan összekaptam magam, és az első busszal mentem is. Ittam aznap egy kávét, egy pohár teát, egy energia italt, meg egy pohár tejet. Ne kérdezd miért, én sem tudom. A buszon kopogtatott belülről kulabá, annyira, mint mikor hallod hogy korog a gyomrod. Na nekem olyan hangot adott ki a belem, csikart, minden bajom volt egyből. Küzdöttem hogy kibírjam még azt az 5 megállót de nem sikerült, mikor felszálltam beültem leghátra és egyszer olyat dobott rajtam a busz amikor belement valami kátyúba, hogy egyből bef*stam (Régi Ikarusz busz). Lányos zavaromban egyből felálltam és jeleztem mert tudtam hogy mindjárt lesz egy megálló. Leszálltam igazából a fasz tudja hol, mert arra nem nagyon jártam még gyalog és kerestem egy jó bokros helyet hogy levegyem a boxeremet de mire oda értem kifolyt belőle, és tiszta szar volt az alsónadrágom, a nadrágom, a zoknim és még a cipőm is. Tiszta büdösen, szarosan, ismeretlen helyen sétálgattam, de találtam egy megfelelő helyet. Levetkőztem alulról teljesen, leültem a fűbe és csúszkáltam rajta seggel hogy levigye rólam a barnamacit. Erre baszki arra jött egy kutyát sétáltató nő. Oda jött a kutyája szaglászni, próbáltam elzavarni de nem akart elmenni, oda jött a nő is és még szája is tátva maradt. Gondold el ezt a jelenetet. Szaros ruhák körülöttem, én meg egy szál f@szban csúszkálok a fűben, közben zavarom el a kutyáját. Életem legkínosabb helyzete és legszarabb napja. Jobb megoldást nem tudtam, írtam a haveromnak telefonon hogy közbe jött valami, majd máskor. Felvettem a nadrágot meg a cipőt, a zoknit meg a boxert ott hagytam, és elindultam haza gyalog.
   Egyéb
   2015.09.05.
Haverommal egyik nap sétáltunk egy ismeretlen helyen, pár ház volt csak arra, és egyszer csak elkezdett eléggé sietni. Egyből megkérdeztem hogy miért sietsz ennyire, mi baj van? Erre a kérdésemre egyből megállt és annyit mondott, hogy annyira hirtelen rájött a szapora, hogy 1-2 percnél többet nem várhat, szóval várjam már meg. Annyira "csupasz" volt az a terület hogy sehová nem tudott hirtelen elbújni, hogy le lássák, és abban a pillanatban nem tudott mást kitalálni csak hogy felmászik az egyik ház tetejére, és ott elvégezte a dolgát. Külön megjegyzem hogy én ember még ilyen gyorsan és olyan ügyesen nem láttam háztetőre felmászni. Jó, hogy nem szakadt le az eresz, de akkor is ez durva volt. Na de elvégezte, elkezdett le jönni és akkor kijött a ház tulajdonosa és elkezdett ordítani, haverom meg annyit mondott hogy idáig nem szartam be, de ha ez most elkap akkor tuti be fogok, és ne röhögj mert te is... és el sprinteltünk onnan amilyen gyorsan csak tudunk és szerencsénkre nem futott utánunk a tulaj.
   Egyéb
   2015.09.04.
Még tavaly irodalmon történt, hogy a tanár éppen próbálta ellenőrizni a házit, amikor az egyik "pedáns" gyerek, hívjuk most Bélának, elkezdett veszettül csapkodni a tankönyvével és a következő párbeszéd zajlott le közöttük:
Tanár: Maga megy mit csinál Béla???
Béla: Tanár úr, itt repkednek a bogarak!!!
Tanár(pókerarccal): Az a baj hogy azok nem bogarak hanem hangyák, és nem kívül vannak hanem belül.
   Egyéb
   2015.09.03.
Épp első tesióra volt az évben, amikor megbeszéltük, mit kéne csinálni a teremben, hol öltözzünk, stb. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor arról volt szó, hogy mi van, ha tűz ütne ki a teremben (mert ez meg szokott történni). Én eközben (nagy csillagok háborúja rajongóként) a jedi erőről gondolkodtam, hogy vajon tényleg létezik-e. Közben töltik fel a radiátorokat vízzel, mögöttünk fut a csövekben. Közben a tesitanár már jobban belemerült a témába, neki ez nem tűnt fel, de az egész osztály erről beszélt közben. Ebben a pillanatban belegondoltam, mi lenne, ha ez hirtelen kiszakadna a falból? Amint ebbe belegondoltam, mögöttünk megrepedt a cső, előre estünk a padokon, mindenki felsikoltott, hogy "miaf@sz?!?". Mikor kicsit előbbre mentünk, hirtelen a plafonról is leszakadt a cső, ömlik a hideg víz a nyakunkba. Gyorsan kifutottunk, szóltunk a karbantartóknak, nem bírtam kihagyni, hogy közben a jedi erőről gondolkodtam. Bemegy a csávó, nézi vagy 10 percen keresztül, majd elkezd ordibálni:
- Laci, b@zdmeg, Laci!! Az egyik gyerek jedi erővel kiszabta a csövet a falból!
Laci bá, a szakállas tesitanár volt. Megkérdezi, hogy ezt mégis honnan veszi? Egyből rávágta, hogy:
- Az a kölyök (rám mutatott) bevetette a jedi erejét, és túl erősnek néz ki.
Laci bá odajött hozzám, közel hajolt, vállamra tette a kezét, majd megszólalt:
- Ilyet többet ne csinálj, oké?
Az osztály a háttérben ezt végighallgatta, már a földön fetrengtek a röhögéstől. Erre mit tudtam volna mondani, ha már egyszer nem csináltam semmit? Ennyi volt a válaszom:
- Ha nem kell futnom ebben a félévben, nem fogom ugyanezt megtenni a házában.
Falfehér arccal megfordult, és nyílegyenesen bement a tanáriba, majd a cuccaival együtt haza. Szerintetek megijedt?
   Egyéb
   2015.09.03.
Történt ez Viharsarokban az egyik strandon. Megérkezett a család, lepakoltunk. Mivel nem hoztam fürdőgatyát, egy citromsárga Nike rövidnadrágban fürödtem. Bent vagyok a vízben, pancsolok meg lazítok. Érzem, hogy éhes vagyok és elindulok kifelé. Látom, hogy az emberek figyelnek, motyognak.Odaérek anyámhoz, az pókerarccal közli, hogy átlátszik a gatyád... Lenézek, és a férfiasáàgom 100%-ban látszott...
   Egyéb
   2015.09.03.
Körülbelül 16-17 évesek lehettünk haverommal, amikor annyira unatkoztunk nyáron, hogy úgy gondoltuk elmegyünk dolgozni, diákmunka keretein belül nyárra. Igazából kicsit későn kezdtük el a keresést, ezért csak egy munka maradt, mégpedig a kukoricaföldön való kapálás. Úgy voltunk vele hogy nem lehet annyira rossz, ezért belevágtunk. Elmentünk az első napon, nem volt semmi érdekes, unalmas öreg emberekkel és közmunkásokkal dolgoztunk együtt, de legalább egymással el tudtunk szórakozni a monoton kapálás közben. Már legalább két hete dolgoztunk, amikor egyik nap reggeli közben a barátomnak rettenetesen kikerekedtek a szemei, elkezdett izzadni és vörös lett a feje. Kérdeztem tőle, hogy: -Dave, minden oké? Erre ő: Persze jól vagyok, csak nagyon rám jött a fosás. Abban a pillanatban úgy elkezdtem röhögni, hogy egy szót sem tudtam mondani. Már majdnem indultunk volna kapálni, de Dave nem volt képes 10 méternél tovább menni, mert tudta ha ezt megteszi, szétfossa magát és az elég kellemetlen lenne. Ezért úgy oldotta meg a problémát, hogy volt egy gazos, meglehetősen mély árok mellettünk és amikor nem figyelt senki, (természetesen én nyomon követtem Dave minden lépését) leszaladt az árokba és azzal a lendülettel már békagugolásban nyomta a brumimacit. Egyetlen egy darab zsebkendője volt és hát, az nem sok. Tehát nagy nehezen könnyített magán, viszont nem végzett a higéniát tekintve magán 100%-os munkát. Jött fel az árokból, ekkor megcsúszott és a seggébe és a kezébe beleállt egy-egy szálka, ráadásul majdnem belesett az akkor még forró, Daveból nemrég kicsúszott valamibe. Tehát ez volt Dave utolsó napja.
   Egyéb
   2015.09.03.
Két kisgyerekre vigyázok minden hétköznap. Egyik nap el mentünk a játszótérre, hintáztak,majd a homokozóba vették az irányt.
10 perc elteltével egy nagy gyerek sereg matat valamit botokkal. Oda megyek, megnézem mit csinálnak.. egy nagy adag kutya gumit kevergettek botokkal.
Az általam vigyázott kisfiú megszólal: nézd főzelék!!
Testvére: nem ez nem főzelék, bab leves kolbásszal!!
Ahogy kimondta azzal a lendülettel belelökte a testvérét a szétfolyt, darabos kutyagumiba
A gyerek nyakik kutyagumis lett, feláll : nézd beleestem a főzelékbe.
Testvére elégedetten: na látod öcsi, mondtam, hogy főzelék!

Kövess minket Facebookon!

Keresés

Hirdetés