Mindennapi
   2016.05.02.
Zajlott az érettségi Tiszakécskén is 2011-ben,véletlen sem vagyunk vidékiek... :D megérkeztünk díszmagyarba mind a 36-an gyönyörű iskolánkba. Megnyitó után 10perccel, 8óra 10perckor amikor kiderült ki mikor kerül sorra,odamentem a kedvenc osztálytársamhoz,Rolihoz(Ő is öltöny,nyakkendő,csinosan)kicsit aggódva, mert természetesen rögtön aznapra osztottak be mindkettőnket. (Sajnos az előtte levő éjszakát nem teljes egészében a történelem tételekkel töltöttem :D így gondoltam a kivégzés előtti órákat majd tanulással töltöm a suliban amíg sorra nem kerülők) A következő párbeszéd zajlott:
- Hallod Roli, te délre vagy beosztva akkor gondolom addig itt maradsz...vagy hazamész?! Mert én is maradok addigi tanulni..
-HÁT HOGYNE MENNEK MÁR HAZA?!?!?!??!? Addig még lepermetezzük a krumplit!!!!
   Kereskedelem
   2015.11.28.
Két napirendi pont között rohanva gondoltam, útba ejtem a gyógyszertárat. 5 perc séta addig, 3 perc kerülő, addig intézzünk el három villámtelefont. Fél perc... Uhh, még egy fontos e-mail! Ezt olvasva nyomom le a patika kilincsét és észre nem véve az emelt küszöböt, jobb lábbal egy hasmenéses üregi nyúl lendületével teszteltem a küszöbfa rögzítésének minőségét. Lelki szemeim előtt cirkáló csillagok takarásában bevillan a lábujjamat darabokban elhagyó köröm látványa, ennek hatására pedig a napszaknak megfelelő "AZTAKÚÚÚR...vajónapotkívánok!" felkiáltással kezdeményezek beszélgetést az épületben. Az ennél némileg szofisztikáltabb személyiségjegyet sejtető válasz után, a fájdalomtól és szégyentől vörösödve próbálom minél hamarabb menteni a menthetőt és az arcomra erőltetett fapofával, magabiztosan vágom magam elé érkezésem célját: "Szkeptikus szappant szeretnék venni..." (antiszeptikust kerestem). Az ezt követő kínos, három másodperces csendet megtörve a patikus a nevetését visszafolytva emigyen sziszeg a fogai között: "Sajnálom, nálunk minden termék kifejezetten hiszékeny..". Ahogy befejezte a mondatot, a másik ott dolgozó hölgy telefonján teljes hangerővel megszólalt Smash Mouth - I'm a believer című remekmű refrénje. Fél perces sikítva röhögést követően sikerült fizetni és távozni. Így cseréltem minden önbecsülésemet jókedvre.
   Egyéb
   2015.11.27.
Ez már egy régebbi sztori :)
Amikor még középiskolába jártam, persze bejárós voltam egy másik városba, akkor esett meg az alábbi történet. A suli második félévében kezdődött meg a gyakorlatunk, minden héten egy nap kellett bejárnunk egészen a tanév végéig, hiányzás kizárva. Mivel egyik héten megbetegedtem, betelefonáltam, hogy ezt az alkalmat nem-e hagyhatnám ki. Kisebb vita után én győztem egy vírusos hasmenéssel, így hát csak egy igazolást kellett bevinnem aznap délután. Tudni kell rólam, hogy még a leggyengébb fájdalomcsillapítótól is képes vagyok eltompulni. Indulás előtt is biztos ami biztos bevettem egy fájdalomcsillapítót és két széntablettát, hogy véletlenül se érjen meglepetés. Mire oda értem már "jól éreztem magam", beadtam az igazolást, még a főnök meg is hívott egy kávéra. Itt kezdődött a baj. Kisétáltam a buszmegállóban szembeni parkba, és leültem az egyik padra, mivel hideg volt nem igazán éreztem, hogy vizes lenne a pad, tehát leültem rá. Pár perccel később kezdtem érezni, huhh , basszus itt baj lesz. A gyomrom mocorog, a WC-meg kb. 15 km -re van tőlem. Sebaj, gondoltam én kibirom hazáig. Viszont a gyomrom dolgozott szépen csendben, próbáltam visszafojtani, de a végére már levert a víz, ki kell engednem a felesleges "gőzt". Óvatosan szétnéztem, szerencsémre nem volt a közelben senki. Így hát szélnek eresztettem. Próbáltam halkan, nem jött össze. Megkönnyebbülve pattanok fel mire kisebb súly érzek a nadrágomban... Mi a F*sz? Gondoltam, és mint egy bolond elkezdtem magam hátúlról tapogatni, azt mantrázva magamban : ugye nem? mond, hogy nem?! Szerencsére nem, csak átnedvesedett a vizes padtól. Szaladok is, a buszmegállóba, rajtam kívül egy öreg nénike állt még ott. Ahogy odaértem pillanatokon belül megszólalt: Maga is érzi ezt a nagyon büdös csatorna szagot?" Ismét levert a víz, besettenkedtem a bokor mögé, és ismét nadrág tapogatás. Mire jött a busz észrevettem, hogy mellettünk volt egy csatorna is, az árasztotta a szagot. Csak egyszer érjek haza... Gondoltam magamban. Pechemre, a pocakom a rázkódástól ismét megadta magát. Alig vártam hogy letegyen a busz és siethessek haza, mert már köszönt volna kifelé a nagytestvér is. Haza felé a rövidebb utat választottam, headset a fülemben, siettem ahogy csak tudtam. Fél szemmel láttam h mögöttem egy 40 fős túrista csapat jön, de nem feltételeztem azt, hogy majdnem hazáig is kisérnek. Fél utcával a házunktól, gondoltam, ismét szélnek eresztek egyet, úgyse hallja senki, hiszen hangosan szól a zene is. El is engedtem, jó hangos lehetett. Akkor eszmélek, hogy basszus, ez nem az aminek én hiszem, zene ki, akkor hallottam meg hogy körülbelül telibe fingottam egy negyven fős nyugdíjas csapatot, akik éppen szakadtak a röhögéstől... Nem is kell mondanom onnan már szaladtam hazáig :)
   Mindennapi
   2015.11.02.
Nagynénéméknél voltunk unokahugom 10. születésnapján. Eszem-iszom, dínom-dánom, ajándékozás, kajálás meg minden, amikor a nap vége felé úgy döntöttünk, hogy ideje hogy megtudja az IGAZAT! (Persze már korábban eldöntöttük h elmondjuk neki)
Egyszer csak odamegyünk hozzá, körbeálljuk, és megszólal unokahugom apja:
-Lilla, tudod a húsvéti nyuszi... és a télapó... az én voltam... :(
Lilla (unokahugom) csak áll döbbenten, én meg poénosan megszólalok:
-Aha, a gólya meg biztos a szomszéd bácsi!

Nem volt nagy sikerem... :D
   Mindennapi
   2015.10.27.
Építőiparban történt az eset. A brigád reggel munkába menet beugrottak a kocsmába egy kis reggeli itókáért, de az egyikük kicsit tulzásba vitte a reggeli felest és elég részegre itta magát. A főnök meglátta és azonnal haza is zavarta az illetőt, aki valahogy haza is keveredett. Kb átaludtta a fél napot és mikor felkelt azon kapta magát, hogy elaludtt, és bicajra felppattanva eltekert az építkezésre és sűrű bocsánat kérés közepette elnézést kért, h reggel elaludt és csak most ért be. Utána persze jött a visítás és elmesélték neki, h ez ugyan az a nap!
   Egyéb
   2015.10.24.
Feleségem velem tartott középiskolás osztálytalálkozómra. Ahogy körülnéztem, csupa pocakos fickót láttam méregdrága öltönyben. Mivel igen nehezen művelhető, sziklás domboldalon gazdálkodva próbálok gondoskodni megélhetésünkről, én csak két-három kilóval lettem nehezebb diákkorom óta, ezért büszkén mondtam a feleségemnek:
- Én vagyok itt az egyetlen, aki még fel tudja venni azt az öltönyt, amelyben érettségizett.
A feleségem ránézett láthatólag meggazdagodott hajdani osztálytársaimra, aztán meg ismét rám.
- Te vagy az egyetlen, akinek azt kell felvennie.
   Mindennapi
   2015.10.24.
A Nógrád megyei Pásztón még sokáig emlékezni fognak annak az autószerelőnek az esetére, aki saját budiját robbantotta magára. A kétszeresen is "aláaknázott" balszerencsés férfi rendhagyó katapultálása után a környékbeliek nem tudták, hogy röhögjenek vagy sajnálkozzanak a megperzselt áldozaton.
A férfi egy autójavító-műhelyben keresi karosszérialakatosként a betevőre valót. A baleset délutánján az olajos és kátrányos overallt az asszony gondjaira bízta, majd átugrott egy kicsit sörözni a közeli talponállóba. Míg a ház ura a búfelejtőben poharazott, addig hitvese benzinnel és az ott talált festékhigítóval próbálta eltüntetni a munkaruha makacs foltjait. A rendhagyóan radikális tisztítás végeztével a szutykos vegyszert a WC-be öntötte, majd vacsorakészítéshez látott. Ekkor érkezett haza a kicsit bódult férj, és régi jó szokásához híven - félárbócra eresztett gatyával - beült újságot olvasni a budira. Engedve szenvedélye csábításának, a sporthíreknél már cigarettára is gyújtott, majd hanyag eleganciával a parázsló csikket a duplán "aláaknázott" kagylóba pöccintette... Ekkor csapott fel a kénköves mennykő a házigazda csupasz lába között. A család a kétségbeesett ordításra, majd a veszett szitkozódásra riadt fel. A halálra rémült apuci füstölgő üleppel és megperzselt "családfával" toporgott üvöltve a fürdőszoba közepén és oltásért rimánkodott.
A fáma szerint az áldozat napokig nem szólt mosónőként leszerepelt asszonykájához, és sokáig csak állva tudott vacsorázni. Szerencsére a leégett félguriga WC-papíron és a szőrpusztuláson kívül nem érte komolyabb károsodás a szerelőt. Anyagi kár is csupán az autójavítót érte, mert miután kitudódott a hétpecsétes családi titok, a röhögéstől napokig alig tudtak rendesen dolgozni a műhelybeli haverok.
   2015.10.21.
Réges régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel esti mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollegát kérték fel a mesemondásra.
- Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendően az ötvenhárom éves szakállas figura. - Fecske anyó vagyok... - folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől. A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta:
- ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint ekkor a hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót:
- ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...
   Mindennapi
   2015.10.21.
Egyszer az egyik ismerőseink jöttek vendégségbe a kislányukkal (kb.5 éves lehetett). Bemegyünk a szobába, gyorsan elpakolok az asztalról, hogy tudjak vele játszani. Erre:
Kislány: -Nem kell azért rendetlenkedni, mert egy ilyen csodás lány jön egy ilyen hülyéhez.-mondta majd lesöpört mindent a polcról-Na most tessék szépen visszapakolni vagy megverlek-osztotta tovább az észt.
Én olyan ideges lettem, hogy ezt mondtam (kb.9-10 éves lehettem):
-A k@rva anyádat! B@szdmeg pakolj vissza erre a ki@aszott polcra vagy úgy megpofozlak, hogy anyád is hülye lesz.
Kislány: - Fejezd be a pofázást és rakj rendet te hülye állat!
Én: Fuuuuuuuu.....ne akard, hogy megverjelek!
Kislány: -Ne akard, hogy lesöpörjem a másik polcot is. (Nagggyon kemény xD)
Már nagyon ideges voltam. Úgy döntöttem elmegyek hozzájuk "játszani". Amikor odaértünk hozzájuk a kislány igy szól;
-Mit játszunk?
Én: - Pakolósat!-és ahogy kimondtam lesepertem az összes polcrol mindent-Na a k@rva anyádat, ezt pakold össze!
A kislány sírva rohant az annyához panaszkodni:
- Anyuuuuuu! Ez a rohadék nézd mit csinált a szobámmal-mondta a kislány, de mire kimondta én már az ajtón kívül voltam. Megálltam hallgatozni.
Anyuka: -Kislányom! Nincs itt senki. Mi a f@szomat csináltál a kib@szott szobáddal? Miért kell mindig hazudoznod te mocsok?!
Kislány: -De nem én voltam b@zdmeg. Nem hazudok te idióta.-feleselt az annyának.
Anyuka: -Ha mégegyszer visszapofázol megverlek te rohadék!
Már tudom kitől tanulta e szép szavakat a kislány.
   Mindennapi
   2015.10.20.
Egy bulin egy osztálytársam (legyen E) hosszas vita után fogadott egy másodikos sráccal (legyen K), hogy ő bizony hamarabb meg bír enni egy állati nagy vöröshagymát hámozas nélkül, csak úgy nyersen. Sőt, ad K-nak 20 mp. előnyt.
Na, felkészültek, K elkezdi zabálni a hagymát, első harapás után kifordulnak a szemei, folyik a könnye, taknya, nyála, de azert tömi magába hősiesen. A 20 mp letelte után pedig (K már majdnem végzett) az addig mosolyogva, és tökéletes nyugalommal álldogáló E megpaskolta a vállát, és csak annyit mondott:
-Tudod mit? Nyertél.
K képét egy ideig még nem felejtem el. De hogy mi mit össze nem röhögtünk szegényen...

Kövess minket Facebookon!

Keresés

Hirdetés