Mindennapi
   2015.09.01.
Egy faluban lakom, és épp bent voltam a szobámban, az ablakom pedig nyitva volt. Láttam, hogy két idős néni áll ott, és épp búcsúzkodnak.
- Jövőre ugyanitt, ugyanekkor. Aztán fel ne merd dobni a pacskert.
Engem igazán megmosolyogtatott.:)
   Mindennapi
   2015.09.01.
Tavaly ősszel Szlovákián át utaztunk Németországba. Épp egy kis falu előtt voltunk Kassa körül, amikor egy totál Samarara(Kör) hajazó ember vánszorgott ki elénk az aszfaltra. Na, haverom nem zavartatta magát, szépen beállt mellé, letekerte az ablakot. Az közben mozdulatlanul állt. Haverom kiszólt neki, hogy „Na mi van babám, felébredtél?”. Közben két srác mászott elő az árokból röhögve, hogy nagyon sajnálják, egy ismerősüket várták, aki hasonló kocsival közlekedik…
   Mindennapi
   2015.09.01.
Ma a héven utaztam, amikor 20 év körüli pár utazott mellettem. A csaj épp belekezdett valami nagy sztoriba, mikor a srác elkezdett azzal szórakozni, hogy vizet vett a szájába, és azzal ijesztgette szegény lányt, hogy leköpi.
Erre jött az azonnali kérés, hogy : „Nyeld le!!!”
A fiú annyit válaszolt rá csuklóból, hogy „ Na ezt én is sokszor mondtam már.”
A sztori végül nem lett befejezve….:)
   Mindennapi
   2015.09.01.
Tudniillik, hogy édesanyánkkal elég közvetlen viszonyt ápolunk tesómmal. Amellett, hogy tiszteljük, mint szülőanyánk, szinte legjobb barátok is vagyunk. Talán ebből fakadóan beszélünk egymással borzasztó nyílt stílusban. Minap reggel a következő párbeszéd részletre ébredtem, melynek hangja az ajtómon szűrődött be:
Anya: „Nem köcsögnek neveltelek te kis köcsög”.

Utólag kiderült, hogy ez a dialógus az elfogyott tej miatt alakult ki, mert tesóm megitta, és nem ment el a boltba hozni.
   Mindennapi
   2015.09.01.
Már 3 hete voltam az okmányirodában megcsináltatni a jogsim. Alig vártam hogy megérkezzen, mikor is egyik reggel a postás csenget. Borzasztó álmos voltam, előző este iszogatós estet tartottunk barátnőimmel. Mikor kimenten a következő párbeszéd zajlott le:
Postás: - Jó napot kìvánok, levelet hoztam XY-nak.
Én (bambán): - A jogsim van benne?
Postás (fapofával): - Nem tudom, még nem volt időm felbontani.
   Mindennapi
   2015.09.01.
Augusztusban, Prágában voltam kirándulni pár ismerősömmel. Sokáig úgy gondoltam, hogy csak nálunk vannak fura emberkék. Prága történelmi utcáin sétálgattunk, mikor a sarkon megláttunk egy lenge öltözetben lévő férfit, elég durva nőies beütéssel, aki az autósoknak táncolt, teljes testtel rásimulva a STOP tábla rúdjára. Ennél a pontnál is kicsit sokkolódtunk, de az i-re a pontot az rakta fel, amikor megszólalt cica hangon azt mondva, hogy „szijjasztok fijúkááák”. Tehát a történet végére bebizonyosodott, hogy mégis csak nálunk vannak fura emberek…
   Kereskedelem
   2015.09.01.
Mai bakim története egy nagy bevásárlóközpontban játszódik, a T A CS K Ó-ban.:) Épp a söröknél álltam, pakolásztam magamnak a kosárba, mikor mellém állt egy meglehetősen helyes srác. Méregettük egymást, mikor végre odahajolt hozzám, gondoltam megkérdezi, hogy csinálunk-e valamit együtt. Ehelyett odasúgta, hogy „le van húzva a slicced”. – Hát, kellemesebbet is eltudtam volna viselni, de legalább nem hangosan mondta. :D
   Kereskedelem
   2015.09.01.
Ma egy kisboltban voltam, épp zsebkendőt kerestem, amikor egy érdekes dialógus ütötte meg a fülem:
Bácsi: Mondja már meg aranyoska, Tide (úgy ejtette ki, ahogyan leírjuk) mosópor kapható-e maguknál?
Eladó: Nálunk csak "Tájd" kapható. Tessék haza menni megkérdezni, hogy az jó-e.

Kissé sem volt paraszt az eladó...
   Mindennapi
   2015.09.01.
Nálunk a család szó szerint család. Ma apának elég jó kedve volt, és beszélgettünk…
Mamával (apa anyja) kint ülnek a konyhában. Odahív, majd kérdezi:
- Janika, mi az, cukros, és szobahőmérsékleten köt?
- Nem tudom apu, mi az?
- Nagymama
Mama felnézett, klasszikusan kinézett a szemüveg mögül, és nyugtázta a beszélgetést egy anyáddal. :D
   2015.09.01.
Pesten leszek egyetemista, és elkellett jutnom A-ból B-be. Mivel idén kezdem a sulit, még hadilábon állok a tömegközlekedéssel, így a választásom a biciklire esett. Megyek is szépen a kis utcákon, amikor ütemes lépésekkel jön felém két sötétebb bőrű honfitársunk. Az egyik meg is szólított, hogy „Milyen szép biciklid van!”. Itt éreztem, hogy valami frappáns visszaszólás kell, amivel össze tudom zavarni őket, és időt nyerek magamnak, úgyhogy válaszoltam is neki. „ Köszönöm szépen, majd át adom a tulajnak, ha megtalál.” Erre nem tudtak mit reagálni, a másik végül annyit nyögött ki, hogy „Dik má tesó, ez is az iparban van”

Kövess minket Facebookon!

Keresés

Hirdetés