Egyéb
   2015.09.03.
Épp első tesióra volt az évben, amikor megbeszéltük, mit kéne csinálni a teremben, hol öltözzünk, stb. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor arról volt szó, hogy mi van, ha tűz ütne ki a teremben (mert ez meg szokott történni). Én eközben (nagy csillagok háborúja rajongóként) a jedi erőről gondolkodtam, hogy vajon tényleg létezik-e. Közben töltik fel a radiátorokat vízzel, mögöttünk fut a csövekben. Közben a tesitanár már jobban belemerült a témába, neki ez nem tűnt fel, de az egész osztály erről beszélt közben. Ebben a pillanatban belegondoltam, mi lenne, ha ez hirtelen kiszakadna a falból? Amint ebbe belegondoltam, mögöttünk megrepedt a cső, előre estünk a padokon, mindenki felsikoltott, hogy "miaf@sz?!?". Mikor kicsit előbbre mentünk, hirtelen a plafonról is leszakadt a cső, ömlik a hideg víz a nyakunkba. Gyorsan kifutottunk, szóltunk a karbantartóknak, nem bírtam kihagyni, hogy közben a jedi erőről gondolkodtam. Bemegy a csávó, nézi vagy 10 percen keresztül, majd elkezd ordibálni:
- Laci, b@zdmeg, Laci!! Az egyik gyerek jedi erővel kiszabta a csövet a falból!
Laci bá, a szakállas tesitanár volt. Megkérdezi, hogy ezt mégis honnan veszi? Egyből rávágta, hogy:
- Az a kölyök (rám mutatott) bevetette a jedi erejét, és túl erősnek néz ki.
Laci bá odajött hozzám, közel hajolt, vállamra tette a kezét, majd megszólalt:
- Ilyet többet ne csinálj, oké?
Az osztály a háttérben ezt végighallgatta, már a földön fetrengtek a röhögéstől. Erre mit tudtam volna mondani, ha már egyszer nem csináltam semmit? Ennyi volt a válaszom:
- Ha nem kell futnom ebben a félévben, nem fogom ugyanezt megtenni a házában.
Falfehér arccal megfordult, és nyílegyenesen bement a tanáriba, majd a cuccaival együtt haza. Szerintetek megijedt?
   Mindennapi
   2015.09.03.
Történetem pár évvel ezelőtt játszódik. Abban az időben jártam egy lánnyal, akivel elég jóban voltunk. Az egyetlen szálka a dologban, hogy az após jelölt utált engem, mint a sz@rt. Nos történt, hogy éppen náluk voltam vendégségben, midőn a természet üzenete, miszerint "hív a kötelesség, uralkodni kell!" megérkezett.
No én elmentem oda, ahova még a király is gyalog jár, és megkezdtem a sikeres hadjáratot. Már éppen végeztem, és megfordultam, hogy mint győztes hadvezér megtekintsem a hátrahagyott harcmezőt, eközben mint egy győzedelmi kűrt szólalt meg muzsikális alfelem, midőn nyílt az ajtó. Én még reménykedtem abban a csodában, hogy csak képzelődtem, azonban tévednem kellett. Megfordultam és hatalmas pechemre apósjelöltem állt velem szemben. Pár pillanatig úgy tekintettünk egymásra, mint kettő párbajra készülő cowboy a régi western filmekben. Ezután halkan elnézést kérve elhagyta a wc-t. Méltóságom utolsó darabjai a barna maci kíséretében távozott a csatornába...
   Mindennapi
   2015.09.03.
Megyünk a mamihoz ebédelni szokásos időpontban, de most kicsit meglepve, mert bátyám, a barátnője, és az akkor még 2 éves lányuk is jött. Mamiról tudniillik, hogy amit egyszer megkérdez, az még meg lesz kérdezve másodjára, akár harmadjára is. Leültünk az asztalhoz, a kérdések csak jönnek, csak jönnek, csak jönnek, mire apa felszólal:

Na mi van, órabérre eszünk?
   Egyéb
   2015.09.03.
Történt ez Viharsarokban az egyik strandon. Megérkezett a család, lepakoltunk. Mivel nem hoztam fürdőgatyát, egy citromsárga Nike rövidnadrágban fürödtem. Bent vagyok a vízben, pancsolok meg lazítok. Érzem, hogy éhes vagyok és elindulok kifelé. Látom, hogy az emberek figyelnek, motyognak.Odaérek anyámhoz, az pókerarccal közli, hogy átlátszik a gatyád... Lenézek, és a férfiasáàgom 100%-ban látszott...
   Egyéb
   2015.09.03.
Körülbelül 16-17 évesek lehettünk haverommal, amikor annyira unatkoztunk nyáron, hogy úgy gondoltuk elmegyünk dolgozni, diákmunka keretein belül nyárra. Igazából kicsit későn kezdtük el a keresést, ezért csak egy munka maradt, mégpedig a kukoricaföldön való kapálás. Úgy voltunk vele hogy nem lehet annyira rossz, ezért belevágtunk. Elmentünk az első napon, nem volt semmi érdekes, unalmas öreg emberekkel és közmunkásokkal dolgoztunk együtt, de legalább egymással el tudtunk szórakozni a monoton kapálás közben. Már legalább két hete dolgoztunk, amikor egyik nap reggeli közben a barátomnak rettenetesen kikerekedtek a szemei, elkezdett izzadni és vörös lett a feje. Kérdeztem tőle, hogy: -Dave, minden oké? Erre ő: Persze jól vagyok, csak nagyon rám jött a fosás. Abban a pillanatban úgy elkezdtem röhögni, hogy egy szót sem tudtam mondani. Már majdnem indultunk volna kapálni, de Dave nem volt képes 10 méternél tovább menni, mert tudta ha ezt megteszi, szétfossa magát és az elég kellemetlen lenne. Ezért úgy oldotta meg a problémát, hogy volt egy gazos, meglehetősen mély árok mellettünk és amikor nem figyelt senki, (természetesen én nyomon követtem Dave minden lépését) leszaladt az árokba és azzal a lendülettel már békagugolásban nyomta a brumimacit. Egyetlen egy darab zsebkendője volt és hát, az nem sok. Tehát nagy nehezen könnyített magán, viszont nem végzett a higéniát tekintve magán 100%-os munkát. Jött fel az árokból, ekkor megcsúszott és a seggébe és a kezébe beleállt egy-egy szálka, ráadásul majdnem belesett az akkor még forró, Daveból nemrég kicsúszott valamibe. Tehát ez volt Dave utolsó napja.
   Mindennapi
   2015.09.03.
Átlagos középiskolai nap volt, suli után hazamentem. Családi házban lakunk nagymamámékkal. Na szóval , hazamentem, és mint szokás szerint irány a konyha, hűtőben kutatás. Persze sehol senki, síri csend. Tányér elő, kaja rá, indulás az asztalhoz. Ám abban a pillanatban hogy megfordultam az asztal felé, szemben az ajtóban ott állt öregapám, letolt gatyával,épp hogy a fehér pólója takarta a .....-ját. Állunk ott egymással szemben, kussolunk h na ilyenkor mi van.. Közben érzem valami furcsa szag terjeng a levegőben.. Összef*sta magát.. Kb. néma 3 perc múlva megszólal a semmiből : " Ha tudom hogy itthon vagy nem jövök be így ! " És berohant a fürdőbe. Köpni nyelni nem tudtam, fel se fogtam, mi is történt abban a pár percben. Étvágyam persze egyből elmúlt, mindent otthagytam ahol volt, és elvonultam félig röhögve a szobámba.
   Egyéb
   2015.09.03.
Két kisgyerekre vigyázok minden hétköznap. Egyik nap el mentünk a játszótérre, hintáztak,majd a homokozóba vették az irányt.
10 perc elteltével egy nagy gyerek sereg matat valamit botokkal. Oda megyek, megnézem mit csinálnak.. egy nagy adag kutya gumit kevergettek botokkal.
Az általam vigyázott kisfiú megszólal: nézd főzelék!!
Testvére: nem ez nem főzelék, bab leves kolbásszal!!
Ahogy kimondta azzal a lendülettel belelökte a testvérét a szétfolyt, darabos kutyagumiba
A gyerek nyakik kutyagumis lett, feláll : nézd beleestem a főzelékbe.
Testvére elégedetten: na látod öcsi, mondtam, hogy főzelék!

   2015.09.03.
Alkalmi munkásként dolgoztam a nyáron egy presszóban, ami tulajdonképp egy kocsma. Főként törzsvendégek járnak oda, akik főként a legolcsóbb, legrosszabb bort isszák, vagy tisztán vagy fröccsnek. Talán a 3. napom lehetett, amikor átjött a munkatársam megnézni, hogy hogyan is boldogulok, amikor megjelent egy gazdag, német házaspár és kértek. A nő egy kávét szeretett volna, míg a férje egy nagyfröccsöt. Annyira próbáltam olyannak tűnni mintha ez nem az első pár napom lenne, hogy gyorsan összedobtam neki a fröccsöt "kannás borból". Fizettek, majd leültek elfogyasztani amit rendeltek. A munkatársam, aki már több mint 15 éve ott dolgozik rám szólt, hogy ilyenkor meg kell kérdezni milyen borból szeretné (kékfrankos, bikavér stb). Hát akkor tudatosodott bennem, hogy mit is tettem, majd szörnyülködve néztem az órámra, hogy még csak negyed 10, milyen napom lesz még...
Aztán délután 2-3 óra felé megjelent a házaspár, és közölte az úr, hogy ő még ilyen finom fröccsöt nem ivott, és kért még kettőt. Kiszolgáltam majd hatalmasat nevettem az egészen : D
   Mindennapi
   2015.09.02.
Ez a napom is megszokottan indult. Keltett az ébresztő, készülődés és indulás ki a buszmegállóba ahonnan visz a járat a munkahelyemre. Oda értem és mindaddig rendben volt minden amíg el nem érkezett az az idő hogy már szinte késik kicsit a kisbusz, akkor belém nyilallt a fájó tudat: Nekem nemsokára ki kell csomagolnom egy csokinyuszit!
Bezzeg otthon ez valahogy kimaradt, de hát ha akkor és addig nem kellett, akkor nem kellett.. Nem lehet mit tenni, csak érdekes időzítés ez így, mert otthon már nem vagyok, de még a melóhelyen sem. Haza nem mehetek mert nem maradhatok ki ma, szükség van rám. Több kollégám is szabadságon van, ki kell bírnom valahogy ezt a félórát körülbelül. Pár perc telhetett el mire megérkezett a várva várt kisbusz, de addigra erősödött ez a nyomó érzés, és mellé még az mikor elkezd csikarni a beled, tudod miről beszélek.. azaz! Beszálltam és elindultunk, szinte megváltásnak éreztem, csak arra nem gondoltam hogy Magyarországon milyen utak vannak, több a kátyú mint útszélén az útszélességjelző oszlop, meg egy darabon persze hogy nem a főúton mentünk hanem cikcakkban utcáról utcára. Hallottam már azt az okosságot többször is hogyha sokáig visszatartod bélcsavarodásod lehet, és abban a helyzetben ez elég nyomós indok volt arra hogy egy nemes vécécsészéhez kerüljek és kiadjam magamból azt ami nemrégiben táplálta e testet. Rossz érzés egyszerre attól félni hogy be megy és hogy kórházba is kerülhetsz, és még ott leégni hogy ilyennel kerültél be. De már szinte ki kell azt érdemelni hogy vécéhez kerüljek, biztos valami nagyon rosszat tehettem tudatosan vagy tudattalanul mert én úgy megszenvedtem azt az utat mint még soha semmit.. Gondold el, ülnek körülötted jó páran, nevetgélnek, viccelődnek, jó hangulatban vannak, nem tudnak róla hogy neked mi a problémád és ..BÁMM.. kátyú és MEGINT és hirtelen behajtanak elénk és majd hogy nem satufék, gyorsítás, BÁMM megint kátyú.. át a síneken, ó de milyen rendes volt aki ezt kitalálta hogy előtte van 11 fekvőrendőr, mert ez felkészít.. 11 kis rázkódás aztán 1 nagy. De odaértünk az nélkül hogy bement volna, a vége már karcolt. Megpróbáltam amennyire tudtam sietni hogy odaérjek minél előbb ahová már szinte a napom legfontosabb dolga fog kötni, és oda értem. Megtörtént aminek meg kellett történnie, az a megkönnyebbülés.. TE JÓ ISTEN! Dolgom végeztével eljutottam a második szintre, a törléshez és nem akkor veszem észre hogy nincs bent vécé papír?! Mikor siettem be nem azt figyeltem, hanem hogy ott legyek már és túl legyek rajta, nálam nincs papírzsepi és semmi más ami alkalmas lenne rá. Szívás....vártam.. és csak ..vártam.. hogy valaki arra járjon és kérhessek már végre papírt. Nagyjából tizenkét perc múlva hallom az ajtónyitódást, a lépteket majd egyből a csurgást. Mondom magamban, megvárlak és nem szakítalak félbe mert akkor biztos nem kapok papírt, abba hagyta és megszólítom: Őőőő Bocsi.. ne haragudj, de nagyon nagy segítségre lenne szükségem és ha tudnál segíteni azzal a napomat mentenéd meg! Tudnál szerezni vécépapírt vagy van nálad zsepi mert szükségem lenne rá nagyon, mert kivan fogyva és tiszta csokis vagyok.. (csend) azt mondja: van (csend) bedob egy darab zsebkendőt, így nem tudom hogyan de mögöttem szállt el a vécé mögé... Oké, jó kiszedem onnan gondoltam magamban, de megkérdeztem hogy ennyi? Nincs nálad még mert ez elég karcsú? Azt mondja: Örülj neki hogy még ez is van! Én a koleszben egy darabbal mindig megoldottam, többre meg nem is volt időm! Én meg vissza kérdeztem hogy: Maga az Pista bácsi? és semmi válasz csak így huss.. kiment. De a lényeg hogy meglehet oldani "nagy vonalakban" egy darabbal, ahogy tudtam felhasználtam és utána már "szabadlábon" eltudtam menni kérni. Csak megoldódott ez a probléma is. Mi ebből a tanulság? Akárhová indulsz, vigyél magaddal zsebkendőt mert soha nem tudni. Ja és ne csak egy darabot.. olykor egy még orrfújásra sem elég, nem hogy arra :)
   Egyéb
   2015.09.02.
A történet az utcánkban lévő kocsmában történt meg.
Tesómmal és a sógorommal bent ülünk az asztalnál és beszélgetünk.
Nah, most képzelj el egy olyan részeget, aki már vagy 20 sört meg 10 rövidet ivott meg.
Nagy nehezen eltalál az ajtóhoz, ( ugye küszöb is van ott, kb. 1 cm magas) megáll egy fél percig, majd lép egyet , azzal a lendülettel kiesik az ajtón . :-)
Ez még semmi .
Nagy nehezen feláll és odamegy a bringájához ( rajta van egy zsugor ásványvíz) majd próbál rá felülni , azzal a lendülettel ahogy átlódította a lábát , át is borult a másik oldalára a bringának ;-)
Az egyik ásványvizes flakon kilyukadt.
Aztán visszaállítja a bringát a korláthoz, és elkezd jönni befelé vissza a kocsmába .(Ugye 3 lépcsőfokot kell lépni, hogy betudj menni az ajtón) Jön befele, 2 lépcsőfok már megvan, a harmadikban felesik, és durr be az ajtón.
Oda szól a helyi májer :
-Hallod haver, te aztán tudod hogy kell beesni a kocsmába!! :-D :-D :-D
És nagy nevetés a kocsmában :-D

Kövess minket Facebookon!

Keresés

Hirdetés